Üzenet a férfiaknak

Nem, nem kedves Uraim, nem kell megijedni. Békét kötni jöttem. Úgy gondolom itt az ideje, hogy megbeszéljünk egy-két dolgot az egyenjogúságról. Higgyék el nem fog fájni. Sőt. Minél inkább elfogadják, hogy a női egyenjogúság nem csak üres frázis, annál kevésbé fog fájni. Mert ugye mi nők erősíthetjük magunkat, meg egymást, meg “womenpower” és miegymás, ha Önök, kedves Uraim nem működnek velünk együtt. Ha nem vesznek minket komolyan. Ha női szeszélynek, ne adj isten hisztinek minősítik az érvényesülni vágyásunkat, a kilépésünket a nagyvilágba. Ha rögtön nőietlennek tartják, ha meg tudunk egyedül is oldani dolgokat, ha sikeresek vagyunk a munkánkban. Ha természetesnek veszik, kvázi ” megengedik” hogy dolgozzunk, csak Önök ebből lehetőleg semmit se vegyenek észre. Legyen otthon rend és tisztaság, legyen megoldva a gyerekek egész napi furikázása, este legyen terülj- terülj asztalka, és persze ami még ennél is fontosabb, miután lefektettük a gyerekeket, legyünk üdék, szexik, kívánatosak és persze kívánósak is.
Ha ez így működik, akkor egye- fene érvényesülgessen csak a munka világába az ” asszonyka”.

Mert mit látok? Nőket látok, akik lavíroznak, több- kevesebb sikerrel a fentebb vázolt modell szerint. Tele bűntudattal, hogy elég jó feleségek- e, elég jó anyák- e, hogy helyén való- e az ambíció, ami túlmutat a családon. Meg nőket látok, akik vállalva az ambíciót céltudatosan cselekszenek: sikeresek, aztán nem ritkán egyedül maradnak. Leginkább azért, mert így már nem működőképes a rendszer, és vagy ők lépnek ki, mert púpnak érzik a hátukon a kapcsolatot, vagy őket hagyják el. És persze látok – ritkán- jól működő kapcsolatokat, ahol megvan az egyensúly. Ők azok, akiknek sikerült azt kialakítaniuk. Sok- sok beszélgetéssel, nem ritkán bevállalt konfliktusokon keresztül, önmaguk és a másik megértésével.
Mert nem adják ám ingyen a ” boldogságot”. Meg kell érte dolgozni. És az út sokszor ijesztő, hiszen nem látjuk előre a végét. Egy viszont biztos: Önök nélkül nem fog menni. Ezért kérem Önöket, kedves Uraim, ne féljenek tőlünk, akiket ” erős nőknek” címkéznek. Ne féljenek; attól, mert a család mellett más is fontos nekünk, még szeretjük Önöket, szükségünk van Magukra. Együtt teljes az életünk. Jó lenne békét kötni, de ez csak együttműködve lehet. Higgyék el nem baj az, ha kettőnknek együtt négy lábunk van. Sokkal stabilabban lehet így menni az úton. Szövetségben, egységben, erősebben, mint egyedül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.