Nincs más választás!

Sokszor egy mondat sok mindent megvilágít. Nem ritkán találkozom, olyan nevelési problémával, amikor túl sok választást kínálnak fel egy gyereknek, és ezért a gyerek megzavarodik, hisztissé, követelőzővé válik. A szülő elbizonytalanodik, és igyekszik megmagyarázni a gyereknek, hogy miért nem fogja a kérését teljesíteni. Mondjuk, miért nem kap a fagyi és a keksz után még csokit is. Mivel a gyerek érzi, hogy benne van a lehetőség, hogy csak meg kapja azt a csokit, előbb utóbb, ha eleget hisztizik, ezért minden erejét latba vetve küzd a csokiért. Minél jobban magyarázzuk, hogy: “de, hát értsd meg megfájdul tőle a hasad, már kaptál elég édességet, stb.”, annál keservesebben követeli a csokit. Egészen addig, amíg el nem jutunk a “nincs az a választás, hogy csokit kapjon” lélektani állapotba. És akkor láss csodát a gyerek pillanatok alatt elfogadja a tényt, mert nincs más választása.
Én úgy látom, hogy mi “Dr. Spockon” felnevelt 70-es években született, “bölcsi viselt” anyukák hajlamosak vagyunk csemeténk túlajnározására, illetve állandó lelkiismeret-furdalásban fetrengünk, ha valamit nem adhatunk meg gyerekeinknek, ezzel kompenzálva saját hiányérzetünket. Fontos is, hogy sok mindent megadjunk gyerekeinknek, de azért nem árt a stop táblákat is határozottan kitennünk, a saját és nem utolsósorban a gyermekünk lelki békéje érdekében.

Comments are closed.