Nem te vagy a rossz, hanem az, amit csinálsz

Anyaként elsősorban a megelőzés híve vagyok, nem a büntetésé. Amikor csak lehet, igyekszem megelőzni a konfliktust, igyekszem, amiben lehet, választást adni a gyerekeimnek. Amikor csak lehet, elmagyarázom, hogy mit miért kérem, hogy tegyenek meg, de van, amikor elkerülhetetlen a konfliktus. Olyankor viszont nagyon fontos, hogy a szülő határozott legyen. Én úgy látom, hogy a gyerekek provokálják is a szülőket, hogy megnézzék hol van a határ. Hol van a szülő és hol van annak a határa, amit még megtehetnek. Valamint azt is ütköztetik, hogy saját maguknak hol van a határuk. Meddig képesek alvás és evés nélkül kibírni, mennyit dirigálhatnak anyunak, mit lehet ordító sírással elérni, vagy meddig csavarhatom apa orrát? Az is érdekes egy gyereknek, hogy minek mi a következménye. Ezt is jó kipróbálniuk ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. Mondjuk, ha beleharapok apa orrába kidob-e a lakásból, vagy csak idegesen kitesz az ágyból? Fontos megtudniuk, hogy “vajon akkor is szeretnek- e a szüleim, ha rosszalkodom?”. Ezért nagyon fontos, hogy a szülő reagáljon ezekre a határkereső törekvésekre. A határok biztonságos ismerete megnyugvással tölti el a gyerekeket. Ha nem reagálunk időben, a gyerek elbizonytalanodik, úgy érzi neki mindent szabad, nincsenek határok. Ez ijesztő a számára, mert ő még nem tudja szabályozni magát. Valamint úgyis érzi, hogy nem igaz, hogy nincsenek a szülőnek határai, és úgyis addig fog “rosszalkodni” amíg eléri, hogy végre megtudja, hogy hol van az, és mennyire ijesztő. Attól tartok, minél tovább hagyjuk piszkálni magunkat, annál nagyobbat robbanunk, és az tényleg nagyon megijesztheti a gyereket.
Ezért fontos, hogy megértsük az “elég jó szülő” amellett, hogy mindig szereti a gyerekét, akkor is, amikor éppen szörnyen viselkedik, nyugodtan lehet mérges, lehet határozott, még akkor is, ha a gyerek ezt zokon veszi. Ha kiszámítható a viselkedésünk, és a gyerek látja, hogyan kerülheti el azt, hogy dühösek legyünk rá, hogy rosszban legyünk, ez nem lesz ijesztő a számára. Fontos, hogy a gyerek mindig kapjon “menekülő utat”. Tudja hogyan vethet véget a rossz hangulatnak. Érezze, hogy nem ő a rossz, hanem az, amit csinál!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.