Londonban babakocsival 2.

A csomagjaink szerencsére megérkeztek. Még a babakocsi is. Boriska nagyon jól viselte az utazást, igaz pont a landolásnál aludt el, így elég nehéz volt leszállnunk, egy félkómás gyerekkel, de udvariasan nekitámasztottam a mellettem ülő utasnak, amíg levettem a táskáinkat, és aztán Julcsával letámogattuk a repülőről. A repülőtérről a városba vezető úton Boriska megkezdte mára legendássá vált “mindenholalvó” mutatvány sorozatát. A városba érve, rövid nyelvi amnézia után, végre eszembe jutott, hogy “de, hát én beszélek angolul”, szóval megtudtam, hogyan is jutunk el a metróállomásra, ahol szállásadónk várt. Ekkor még bizakodó voltam. 1 dög nehéz bőrönddel, 1 babakocsiban alvó dög nehéz Boriskával, 2 hátizsákkal, és 1 lelkes, de kissé fáradt Julcsával, nekivágtunk a legendás londoni metróhálózatnak. Megállapítom, hogy a londoni metrón közlekedő emberek roppant segítőkészek. Alig pár másodpercet kellett a lépcső tetején vagy az alján szerencsétlenül álldogálnom, akadt, hogy egyszerre hárman segítettek. A harmadik átszállás után már alig vártam, hogy végre megérkezzünk, és letehessem a csomagokat, lepihenjek egy kicsit a biztonságos szállásunkon. Nem így történt.
Folyt. köv.

Comments are closed.