Kamaszkori szexualitás

Ahhoz, hogy megértsük a kamasz gyermekeinket, és adott esetben meg tudjuk őket védeni egy határsértő felnőttől; tanártól, ” jó” akarótól fontos ismernünk a szexualitás érési folyamatait. Egy konkrét ügy kapcsán beszélgettünk erről, Ónody Molnár Dórával, a Népszabadság újságírójával.
A teljes cikk a pénteki újságban olvasható.

” – …ismernünk kell a gyerek pszichoszexuális fejlődésének szakaszait. Ennek a fejlődésnek ugyanis van egészséges menete, amelynek végére olyan felnőtté válik az ember, aki ismeri a reprodukciós szokásokat és örömét leli bennük.

– Ha a különböző szakaszok valamelyikében sérül a gyerek, akkor a későbbi életében pszichoszomatikus tüneteket hordoz majd. Vaginizmusa alakulhat ki például, ami képtelenné teszi arra, hogy szexuális életet éljen, gyereke legyen. Vagy diszpareunia, tehát fájdalmas közösülés. Ezek összetett szindrómák, hátterükben gyakran találunk gyerekkori testi vagy lelki abúzust, ami ilyen mértékben nyomorítja meg a testet felnőttkorban is. Hiszen ahogy a személyiség, úgy a gyerek szexualitása is fejlődik – magyarázza Regős Judit. A szakember elmondja: a Trefortban történtek kapcsán, még ha ott a 14–18 év közötti fiatalok voltak is az érintettek, messzire kell visszanyúlni: a hatéves kor körül kialakuló úgynevezett ödipális szakaszig.

– Ekkor a kisgyerek erős lelki-testi kötődést él át a szülővel, ilyenkor úgy mondjuk, szerelmes az ellenkező nemű szülőbe. A szülőnek ebben a szakaszban nagyon kell tudnia, hol a határ, tudnia kell, hogy amikor simogatja a gyerekét, hová nem szabad nyúlnia. A gyerekek ilyenkor nagyon kiszolgáltatottak – mondja. A tanácsadó szerint arra is figyelnie kell a szülőnek, miként tanítsa meg időben mosakodni a gyereket, hogy a gyerek saját maga tisztálkodhasson.

– A szülőknek tanítani kell, hogy az intimitás meddig egészséges. Ráadásul ez kényes egyensúly, hiszen az intimitás megvonása is zavarokat okozhat. Ez az az életszakasz, amikor a gyerekekben kialakul a saját nemi identitásukkal való azonosulás. Ekkor tudatosul bennük, hogy a testük örömforrás is lehet. Itt is nagyon fontos a szülők edukációja. Ezt a folyamatot ugyanis nem szabad tiltással megakasztani, mert azzal a gyerek megszégyenül. De határok között kell tartani – mutat rá. A családi tanácsadó szerint a hatéves kor körüli ödipális szakasz jó lehetőség a sérült lelkű felnőttnek, hogy kihasználja a gyerek rajongását. A pszichoszexuális fejlődés folyamatában ezt a szakaszt a látencia követi, ilyenkor leginkább a morál fejlődik.

– Sipos Pál esete az ezt követő fejlődési időszakot érinti. 12–14 éves korban ugyanis a gyerekekben újra előbukkan az identitás erotikus oldala, beindulnak a hormonok. Kiskamaszból aztán nagy kamasz lesz, de a reprodukcióra nincs még szüksége, és nem is érett meg rá. Azoknál a kiskamaszoknál, akiknél korábban az ödipális szakasz nem volt elfogadott, fokozott igényük lesz arra, hogy valaki megerősítse bennük, hogy ők jók, szépek, egyetlenek, a legfontosabbak. Az olyan szociopata személyiségnek, mint amilyen Sipos, ez megfelelő terep a visszaélésre.

Azok a kamaszok, akik áldozatai voltak, rajongtak érte, és a szexuális abúzus nem is feltétlenül fenyegetéssel, erőszakkal történt meg. Egyszerűen visszaélt a gyerekek kiszolgáltatott helyzetével. A gyerek bizalma, ami minden kapcsolat alapja, így sérül. Amikor felnő és rádöbben, mi is történt vele, nem fog többé bízni senkiben – fogalmaz Regős Judit, aki hangsúlyozza azt is, hogy ebben a fejlődési szakaszban a tanároknak, illetve azoknak lesz óriási felelősségük, akik afféle szülői szerepbe lépnek. A szakember nagy problémának tartja, hogy mennyire szemérmesek vagyunk a szexuális edukáció terén.

– Fontos lenne a szakemberek képzése. Ha nem ismerik ezeket a fejlődési szakaszokat az óvónők, tanárok, pszichológusok, szociális munkások, akkor nem fogják ismerni a veszélyeztetettségi faktorokat. Ezek nem könnyű beszélgetések. Erről szólna ezekben a szakmákban a szupervízió, a képzés – emeli ki. Leszögezi, erre azért is nagy szükség lenne, mert emberek dolgoznak emberekkel. – A pszichológusnak, tanárnak is van múltja, története. De figyelnie kell a lelki egészségére. Annak, aki emberekkel foglalkozik, akár tanár, akár orvos, kötelessége a lelkét tisztán tartania – fogalmaz Regős Judit.

Comments are closed.