“Hülye picsa vagy, nem érdekel, mit mondasz!”

Borzalmas tragédiaként éli meg egy szülő, ha a gyermeke ilyen és ehhez hasonló gorombaságokat vág a fejéhez. Ez általában a gyermek 3-4 éves kora között szokott előfordulni. És, amikor ez előfordul a szülők rendszerint roppant mód szégyenkezve keresnek fel, hogy segítsek nekik ráncba szedni piciny csemetéjüket.

Ilyenkor rendszerint megnyugtatom a szülőket, hogy nem a gyerekükből lett Szörnyeteg, hanem ők rontottak el valamit, de alaposan. Hogy, mit, az már rendszerint az események elmesélésekor világosan kiderül, amikor ezzel kezdik a beszámolót: “Mikor tizedszerre kérem, hogy menjen a kádba sem mozgatja a füle botját sem. Hiába magyarázom meg neki, hogy a fürdés fontos, és szépen kérem, hogy a kedvemért menjen be a kádba, semmi. Ő ül tovább és nézi a TV-t. Aztán persze erősebben rászólók, és ez a válasz. Én és a férjem sem vagyunk a verés hívei, most mit csináljunk?

Hát először is, a tizedik rászólásig eljutni már régen rossz. Tulajdonképpen nem is rászólni kell egy 3-4 éves gyerekre, hogy menjen fürdeni, hanem csak emlékeztetni a szokásrend betartására. Persze ehhez két dologra van szükség rendre és szokásra, aminek kialakításához szülői tekintélyre van szükség. Hogy a gyerek elfogadja a mi szokásrendünket, ami sok mindenben kielégíti az ő igényeit, de egyes esetben eltér tőle, kényelmetlen számára, nem szereti betartani. És ha nem szereti betartani, akkor miért tartaná be? A szülő kedvéért? Egy három-négyéves gyerek? Botorság lenne ezt gondolni. Kizárólag azért, mert megszokta, hogy az van, amit mi mondunk, és igazat ad nekünk anélkül, hogy megkérdőjelezné annak igazságtartalmát. Persze ez nem igazán demokratikus. Valóban, szerintem a kisgyermekek nevelésének vajmi kevés köze van a demokráciához.

A szülői tekintély kialakítása létfontosságú kisgyermekkorban. Ha ez nem történik meg, akkor később drasztikusabb lépéseket kell tenni, hogy visszaszerezzük teljhatalmunkat a gyerek fölött, mert ez a gyerek érdeke. Persze nem türannosz-szülő képzést szeretnék tartani, hiszen ezt a hatalmat kizárólag a gyerek érdekében szabad használni, sosem lehet belőle hatalmaskodás és tilos kihasználni az erőfölényt. De gondoljunk csak bele, hogy mi történik, ha a gyerek éppen a forgalmas úttestre készül lelépni és a tiltó parancsot mérlegeli, gondolván, hogy szerinte még nincs olyan közel az az autó, még leléphet a járdáról. Egyszóval a szülői tekintély egyes helyzetekben életmentő lehet.
És igen, pont így rontjuk el, ássuk alá a tekintélyünket, hogy nem olyan fontos helyzetekben (mint pl. az esti fürdés időpontja) engedünk a gyereknek. Talán nekünk is jól jön még az egy-két perc, amit így csenhetünk magunknak, amíg két szót válthatunk a párunkkal vagy elpakolhatjuk a vacsora romjait. Ilyenkor bele sem gondolunk, mit kockáztatunk engedékenységünkkel. Persze nem azt mondom, hogy egyszer-egyszer nem lehet lazítani a nadrágszíjon, DE ezt csak akkor szabad megtenni, ha már tiszták az erőviszonyok, beállt a rend.

Néhány szabály, ami talán segít elkerülni, hogy a gyerekünk fölénk kerekedjen:
Ha nektek is vannak ilyen bevált „receptjeitek”, kérlek, osszátok meg velünk!

1. Inkább engedd meg, amit meglehet magadtól, mielőtt a gyerek vesz rá, vagy feladd a tekintélyed.
2. Figyeld a gyereked igényeit, és akkor adj neki választást, ha el tudod fogadni a döntését.
3. Mindig fogalmazz egyértelműen. Kerüld, a vagy-vagy-os kéréseket.
4. Egyáltalán kerüld a kérdéseket, inkább állíts.
5. Legyenek kialakított, betartatott szokásrendszerek.
6. Legyen mindig tiéd az utolsó szó.
7. Sohase a gyerek előtt beszéljétek meg, ha nem értetek egyet a másik nevelési elvével.
8. A gyerek előtt legyetek egységesek. Amit lehet, engedjetek meg a gyerekeknek.
9. Minél kevesebb, és ésszerű kötelező dolog legyen.

És, ami a legfontosabb! Foglalkozzatok sokat a gyerekeitekkel, játszatok együtt, meséljetek nekik. Szeressétek őket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.