Hogyan kezeljük gyermekünk érdeklődését saját teste iránt?

Aki saját maga is nyílt és őszinte környezetben nőtt fel, és szülei pozitívan befolyásolták saját szexualitásához való viszonyát, nyilván sokkal könnyebben reagál majd saját gyermekére is pozitívan. De hogyan kezelje a hétköznapokban gyermeke bimbódzó érdeklődését saját teste iránt, akit nem ilyen nyíltan neveltek a szülei, vagy maga sincsen elég jó barátságban saját testével. Nos, segítségül álljon itt egy kis gyakorlati útmutató – tabuk nélkül a gyermekkori szexualitás kapcsán.

1. Azt semmiképpen nem engedhetjük meg gyermekünknek, hogy megszégyenítse magát mások előtt, vagy a higiénia szabályok elkerülése (kézmosás hiányában) miatt betegséget kapjon. Tehát ha ilyet tapasztalunk, rá kell szólnunk gyermekünkre.

A legfontosabb, hogyha rászólunk a gyermekünkre, lehetőleg ne mások előtt tegyük. Mindig vonjuk félre és értelmi fejlettségi szintjéhez mérten érjük el nála, hogy társaságban kerülje ezt a tevékenységet. Ha még nem lehet rá észérvekkel hatni, gyengéden fogjuk meg a kezét, öleljük őt magunkhoz, ezzel jelezve, hogy függessze fel azt, amit csinál. Nagyobb gyerekeknek már nyugodtan el lehet mondani, hogy társasában nem illik ilyet tenni, de felvilágosíthatjuk őt, hogy ha senki nem látja, nyugodtan csinálhatja, nem árt vele senkinek, csak a kézmosásra ügyeljen.

2. Soha ne tegyünk becsmérő kifejezéseket gyermekünk nemi szervére. Nyugodtan nevén nevezhetjük, de adhatunk neki kedves nevet is, mindezzel segítjük gyermekünket, hogy jó kapcsolatot alakítson ki saját nemiségével.

3. Ne kezeljük tabuként gyermekünk szexualitásra vonatkozó kérdéseit. Sokkal jobban járunk, ha mindent akkor válaszolunk meg, amikor gyermekünk megkérdezi. Így valószínűleg elkerülhetjük a kínos szexuális felvilágosítást, hiszen gyermekünk „belenő” a tudásba. Nem beszélve arról, hogy gyermekünk védelme érdekében is jobb, ha nyíltan felteheti nekünk akár a kínosabb kérdéseit, és nem a saját kárán tanulja meg, hogy mi a válasz, vagy másoktól kérdezi meg, akik talán nem mi ízlésünk szerint felelnek majd el neki.

4. Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk feltűnően sokat foglalkozik „magával”, az általában a család működésének zavaraira utal. Előfordulhat, hogy a gyermek nem talál elég örömforrást az őt körülvevő világban, elhanyagoltan érzi magát. Előfordulhat, hogy túl nagy nyomás nehezedik rá (szülei párkapcsolati konfliktusa, bölcsi-oviváltás, erőszakos bilire szoktatás, magas elvárások) és a feszültség oldására használja az önszeretgetésnek ezt a formáját. Amennyiben ez a helyzet áll fenn akkor sem a gyereket kell leszoktatni a „rossz” szokásáról, hanem a tünet forrásán kell változtatni, és nekünk kell

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.