Élménybefőtt

Amikor reggel 8-kor izzadtan kászálódom ki a sátorból, és olyan a fejem, mint amilyennek a saját nagymamámat sem láttam még soha, minekutána a fél éjszakát végigrettegtem a viharban, attól tartva, hogy a következő villám tuti a sátorba csap majd, próbálom megnyugtatni a gyerekeket, viszonylag kis hitelességgel, aztán sorban állok a zuhanyzóban a közwc után, felmerül bennem a gondolat: MIÉRT…?! Miért csinálom ezt 4 gyerekkel immáron 4. éve?! És, hogy van az, hogy egész évben mégis jó érzéssel gondolok vissza a sátorozásra, és egész évben várom újra. A válasz: élménybefőtt. Hát persze: élménybefőttet készítünk ilyenkor. Befőzzük az élményeket télire. Néha sok, mint a roskadással teli sárgabarackfáról leszedni a gyümölcsöt, és néha teli lesz vele az ember “pocakja” és nem is érti, miért nem maradt otthon a kényelmes lakásban, aztán belejön, és már több lesz a jó, mint a kellemetlenség, ahogy fokozatosan ereszkedünk bele. Én a végére már élvezni is szoktam, és haza se akarok menni. És végül olyan jó elővenni az élménybefőtteket, télen, a karácsonyfa alatt, képeket nézegetni, nevetni azon, hogyan féltünk a viharban, vagy, hogy milyen jól nézett ki apa a Pampalini kalapjában!

Comments are closed.