Búcsú

Hétfőn örök búcsút vettünk családunk tagjától, hűséges kutyánktól, Fülöptől. Amellett, hogy a szívem szakadt meg, mert 14 évig volt ő az életem része, a gyermekeim “szőrös tesója” és védelmezője, még a gyerekeimben is tartanom kellett a lelket. Tanítottam őket gyászolni. Iszonyú fontos útravalónak tartom ezt. Fájdalmas feladat, de nem szabad megspórolni, mert ez a tudás, élmény az, amire minél hosszabb ideig él az ember, annál többször lesz rá szüksége. Sajnos. Ne féljünk hát együtt sírni a gyerekekkel. Ne féljünk kimutatni a fájdalmunkat. Fontos, hogy elsirassuk közösen azt, aki meghalt.

Comments are closed.