Az az érzés… 1. rész

Emlékszel még arra az érzésre, amikor először érezted, hogy csak Ő lehet a gyermeked apja? Amikor ránéztél és a nézésed összeolvasztott Titeket? Amikor képzeletben megszületett Ő? A szerelmetek gyümölcse? Aki kicsit Te és egy kicsit Ő? Emlékszel még arra a szerelemre, ami összeforrasztott Titeket, amikor a szerelmetek tűzén megolvadt személyiségetek határa, és megformált Titeket? Két embert egy egységgé? Emlékszel?
A gyerekek megszületnek, az élet zajlik. Sok a dolog, lótunk-futunk, pénzt keresünk, ügyeket intézünk. A gyerek az élet egyik legnagyobb ajándéka! A másik a szerelem! Ha nem vigyázunk rá, kihűl a láng, és nem lesz, ami újra összemelegít. Egyedül maradunk, didergősen a kapcsolatunkban. Nézz bele a párod szemébe és próbáld megtalálni benne az emlékeket, aztán tegyetek róla, hogy mindig legyenek újabb és újabb emlékek – “fázósabb” estékre is!

Comments are closed.