Anyák napja után

Nem akartam ünneprontó lenni, ezért a következő “vers-szösszenetemet” ma osztom meg veletek.
Mert az anyák napja az egyik legcsodálatosabb és egyben legfájdalmasabb ünnep is. Csodálatos annak, akinek van kit ünnepelni, akit van ki ünnepeljen és fájdalmas annak, akinek már nincs kit ünnepelni illetve kegyetlen, ha valakit már nincs ki ünnepeljen. Az alábbi sorokat az a sok sors ihlette, amelyekkel tanácsadói munkám során találkoztam. Álljon itt vigasztalásul azoknak, akik nem ünnepelték felhőtlen örömmel az Anyák Napját.

Haszontalan gyerek

Férfit nem hozott
Anyát nem szült
Csodást nem zengett
Csak rít
Csak sírt
Meg folyton túltengett

Apát kívánt
Szeretni vágyott
Halált félt
Látni világot
Saját világát kereste
Szüntelen

Lenni, mint volt: bűntelen.
Haszontalan gyermek
Ki kérte őt világra
Hogy eltűnjön általa az anyja szűz virága

Haszontalan gyermek felnőni sem volt rest
Hiába hullott rá számtalan rossz est
Gyermeke lett aztán, vigaszul nem elégül,
S ki gyereknek haszontalan volt hasznossá vált végül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.