Anyából-apából férfi és nő

Harmadik, a gyermekeimmel, non-stop együtt töltött hét után, egyre gyakrabban gondolok arra, hogy de jó lenne egy; csak a férjemmel kettesben eltöltött nap, vagy inkább éjszaka…

Nekünk abban a nagy szerencsében van részünk ( amiért nagyon hálásak vagyunk), hogy lelkes nagyszülők állnak a vártán, így szinte minden héten van egy napunk, amikor kettesben lehetünk, és keresztnevünkön szólíthatjuk egymást ( a többi nap “szólj apának, szólj maminak után”). Ilyenkor végig tudunk mondani egy mondatot, végig tudunk ülni egy vacsit, és legalább 15- ösön hallgatjuk a TV-t. Párkapcsolatunk “egyéb” részére is üdítően hat, hogy nem kell megvárni, amíg a gyerekek elalszanak, ellenőrizni, hogy ” ugye bezártad az ajtót?”. Nem kell azon aggódni, hogy felsírnak a gyerekek.
Csak ajánlani tudom, hogy valahogy teremtsetek rá időt rendszeresen, hogy kettesben is tudjatok lenni a párotokkal, hogy ne csak jogi és szülőtársi értelemben tartozzatok össze, hanem legyetek néha újra szerelmespár. Elcsépelt mondás, de igaz: hogy, ha nem teszünk a parázsra kialszik a tűz. Ezt bizonyítja sajnos az is, hogy a tanácsadásaimon megjelenő párok kapcsolata, leggyakrabban az intim együttlétek hiánya és az időhiány miatt át és kibeszéletlen konfliktusok, problémák miatt romlott meg. Sokszor annyira egyszerű lenne a megoldás. Egy kis idő kéne és oda kéne figyelnünk egymás igényeire is. És itt nemcsak a szexre gondolok. De persze arra is. Megdöbbentő, hogy párok mennyire szégyenlősek egymás előtt. Párok, akik 10-15 éve nevelik közösen a gyerekeiket, nem mernek nyíltan beszélni arról, hogy mire vágynának. Vagy, ha beszélnek olykor, felesleges elutasítást kapnak, nem ritkán a gyerekekre hivatkozva. De ugyanígy fontos lenne a közös lazítás, pihi. Hogy csak úgy legyünk egymás mellett. Hogy semmi ne legyen kötelező. Hogy legyen idő ellazulni, átlényegülni újra anyából-apából, nővé és férfivá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.