A kötődő nevelésről

Egyre többet lehet hallani erről a trendről, amivel én alapvetően egyetértek. Alapjai: 1. Az újszülöttel való szoros testi közelség-a baba hordozása, 2. igény szerinti szoptatás és 3. az együtt alvás a kisbabával. A gondom mindig a kizárólagossággal, egy alapvetően jó irány “szektásításával” , és a másképp gondolkozók megbélyegzésével van. A következőkben ezt a 3 pontot fogom körüljárni, ahogy én látom, tapasztalom a gyakorlatban.

1. Az együttalvás szerintem is jó gondolat, de nem ritkán találkozom azzal, hogy rámegy a párkapcsolat, mert a gyerek 3 éves kora után is ott ragad a “hitvesi” ágyban. Az apa kint ragad a nappaliban, és lőttek a szexuális életnek. Maximum, amíg a következő “kötődő” gyermek megfogan, annyit van együtt a pár. Az együttalvással jár, hogy később igenis nehezebb átszoktatni a gyereket a saját ágyába, de aki mégis szeretne kisbabájával együtt aludni, annak szívesen kell vállalnia ezt a nehézséget is, és akkor nincs vele semmi baj. Sőt, szerintem is hasznos a biztonságos kötődés, és a szoptatás kialakítása szempontjából.

2. Igény szerinti szoptatás
Alapvetően ez is jó dolog, mint lélektani, mint fiziológiai szempontból, a baba tudja “beállítani” az anyatej mennyiségét. Azonban elég nagy önátadást, állandó rendelkezésre állást igényel a szoptatás teljes ideje alatt. Akár a gyerek 2 éves koráig is. Ezzel sincs semmi baj, de nem gondolom, hogy rosszabb lenne az az anya, aki egy idő után maga is szeretné rendezni az életét, figyelembe véve a kisgyermek, de a család többi tagja szükségleteit is, köztük mondjuk a sajátját is, és némi rendszerességet visz ő is a szoptatási időbe, miután megtörtént az egymásra hangolódás a babával. Önmagában az, hogy valaki szoptatja a babáját, az nem külön érdem, teljesen természetes dolog. Gyakran látom, hogy van, aki szinte kérkedik vele, hogy ő sosem adott tápszert a gyerekének, még 3 éves korában is szoptatja, mások pedig szégyenlik , hogy tápszerrel “mellétáplálják” a gyereküket. Én az első gyerekeimet közel két éves korukig szoptattam, a 4.- et pedig 8 hónapos koráig. Nem látok különbséget a kötődésükben, és én sem szeretem kevésbé a legkisebb gyermekemet, mint a legnagyobbat. A gyereknevelés nem teljesítmény, és nem presztízs kérdés. Fontos az iránymutatás ,a példák, a befogadó közösség, de káros a beleszólás, a minősítés.

3, Hordozás a nagy kedvenc!
Szerintem nagyon praktikus a hordozókendő, főleg újszülötteknél és kisbabáknál. Vannak gyerekek, akik jobban igénylik a testi közelséget, vannak, akik kevésbé. A fiam pl. kisbabakorában a legjobban az erkélyen szeretet aludni a babakocsiban, lányom viszont főzés közben is a hátamon üldögélt. Szerintem egy szülő, aki szereti a gyerekét, és mentálisan egészséges az, Dr. Spock ide, Dr. Spock oda, felveszi a gyerekét, ha sír, és ide a rozsdás bökőt, hogy nincs az a megszállott kötődő nevelő, aki nem hagyta már sírni egy kicsit a picinyét. Azon kifejezetten ki vagyok akadva, amikor más témában általam kifejezetten tisztelt, tudományos nagyasszony, nemes egyszerűséggel érzelmileg kevésbé nyitottnak, és kevésbé érdeklődőnek minősíti (lásd. csatolt cikk) a babakocsis szülőket. Ez kifejezetten káros. Ti mit gondoltok erről?
Bagdy Emőke írását is olvassátok el a témáról, nagyon érdekes!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.