A Hufnágel Pisti effektus

Ki ne ismerné a Mézga Család Paulájának utánozhatatlan sóhaját: „ Miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül ?!”

De vajon, mit tudhatnak ezek a Hufnágel Pistik, hogy oly’ sokan vágyódnak utánuk?

Pár dolgot biztosan. Például nincsenek jelen az életünkben, nem zavarnak. Bármikor lehet rájuk gondolni. Nem kell velük bajlódni, számolni velük, számítani rájuk. Nem kell velük egyeztetni a hétköznapi dolgainkat. Nem rájuk hasonlít a gyerek, amikor már megint elöl hagyja a zokniját. Nincsenek elvárásaik velünk szemben, nem akarnak semmit tőlünk. Viszont tele vannak lehetőséggel. Jövőképpel. Amiről lehet ábrándozni. Lehet, hogy Hufnágel Pisti megértőbb, kedvesebb, mint a mi „Gézánk”. Lehet, hogy nagyobb az autója, vagy éppen többet foglalkozik a gyerekekkel, vagy velünk. Néha még virágot is hoz, mondjuk.
Azt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy legtöbbször „Pisti” valakinek ugyanúgy „Géza”. Amíg mi vágyakozunk “Pisti” után, elfelejtünk a jelenben tenni a kapcsolatunkért, és a mi kicsit kopaszodó, kicsit pocakosodó, néha házsártos, és rendetlen „Gézánk”, valaki másnak éppen a Hufnágel Pisti.
Vigyázzunk, hogy mire felébredünk az álmodozásból, nehogy túl késő legyen. Ahogy a bölcs mondás tartja: Tanuljunk meg vágyni arra, ami a miénk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.