Néha egy mondat is eredményt hoz: “Segítünk elég jó szülővé válni!”

Az anyaság mindig szerepelt a terveimben- meséli Judit. – Kislányként is úgy képzeltem el magam, mint akinek családja és férje van. Már az óvodában is „né” voltam: az első szerelmem után elneveztem magam Kocsisnénak. Az is hamar kiderült, hogy szociálisan elég érzékeny vagyok, hisz 18 évesen meghívtam hozzánk teázni a környékbeli hajléktalanokat. Anyukám azt mondta, soha többé ne tegyek ilyet, inkább válasszak olyan szakmát, amivel profi módon segíthetek az embereknek. Így kerültem az egyetem szociális munkás szakjára, de hallgattam pszichológiát és anatómiát is.

Játszótéri tanácsadásnak indult

– Amikor megszületett az első gyermekem, rájöttem, hogy mennyire magára marad a ember kisbabájával. Annak sokan segítenek, akinek valamilyen problémája van, de ha nagyjából minden stimmel, csak épp az illető bizonytalan, esetleg buta gondolatai támadnak, netán társaságra vágyik, akkor már nincs hova fordulnia. A barátnőim mindig engem hívtak fel tanácsért, és valamiért a játszótéri anyukák is engem  találtak meg a kérdéseikkel. Gyakorlatilag így kezdtem el a családi tanácsadást. Később kölcs9nből, üzleti tapasztalat nélkül alapítottam meg a Szülők Házát.

 

„Maminak hívnak”

– A program fő célja, hogy segítsünk a szülőknek áthidalni a családdá válás nehézségeit. Tehát segítsünk abban, hogy ne frusztrálja őket, ha nem tökéletesek, hiszen ez úgyis lehetetlen, de mégis tudjanak fejlődni. Az volt az álmom, hogy ne egy  elit helyet hozzak létre. Boldog vagyok, amiért az önkormányzat segítségével olyan családokat is támogatunk, akik nem állnak jól anyagilag, de kedves, becsületes emberek. Páran pont itt találták meg a kapaszkodót, van, aki munkát kap a többi szülőtől. A hét év alatt voltak hullámvölgyek, de amikor megemlítettem a gyerekeimnek, hogy esetleg abbahagyom, mindenki sírt, hisz ez a második otthonunk. Amikor bejövök a játszóházba, néha már a többi lurkó is maminak hív. nagyon szeretem a munkám, főleg, azokat a találkozókat, amikor valaki már készen áll a változásra, és egy köztünk elhangzó mondat hatására indul el a helyes úton. Ez hatalmas sikerélményt jelent!

„Négy gyermekem van, kettő az előző házasságomból, egy a jelenlegiből, és van egy kislányom, akit a férjem hozott. Neki kétéves korában meghalt az édesanyja. Amikor nagymamája elhozta őt a játszóházba, meseszerű dolog történt: úgy nézett rám, mintha hozzám tartozna, én pedig úgy éreztem, mintha a mamája bízta volna rám. Azóta hiszek abban, hogy az anyukák akkor is vigyáznak a gyermekükre, amikor már nem élnek. Rá egy hónapra ismertem meg az apukáját, a mostani férjemet. Akkor már elvált voltam. Családi tanácsadóként nagyon rosszul étem meg, hogy nem működött az első házasságom. Utólag már látom, hogy ettől csak hitelesebb és megértőbb lettem, és bármilyen furcsán hangzik is, de még inkább házasságpárti. Tudást és tartást adott mindaz, amin átmentem, és úgy érzem, most még több mindenben tudok segíteni az embereknek.”

 

Forrás: Nők Lapja- Szabó Csilla írása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.