Csak “elég jó” anya akarj lenni!

Minél több gyerekem van, annál kevesebb a nevelési elvem.
Minél “idősebb” anya vagyok, annál biztonságosabban mozgok az anya szerepben.
Azt látom másnál is, hogy minél bizonytalanabb, annál inkább másokhoz hasonlítja magát, vagy úgy, hogy nevelési elvekhez ragaszkodik, vagy úgy, hogy kritizál másokat.
Sokszor látom azt is, hogy saját kielégítetlen kötődés igényünket teszi helyre a kisbabánk, és vele együtt az anyaságunk születése. Azzal, hogy anyává válunk saját anyánkkal való viszonyunkat is újra élhetjük, de ki is egészíthetjük azt. Szerintem ez teljesen jó dolog.
Az anya is újszülőtt, amikor megszületik kisbabája, a gyerekével együtt fejlődik. Minden gyerekkel új anya születik. Ezért sem lehetnek univerzális szabályok.

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az én történetemet

Anyukám nem tudott szoptatni engem, és őt se tudta szoptatni az ő anyukája. Nyilvánvalóan ennek megvan a pszichés háttere, de ez az ő magán ügyük. Anyukám orvosnak tanult és csak egy pár hónapig volt velem otthon. Aztán a szomszéd Rózsi néni dajkált 1 éves koromig. Mint sok más szülő, anyukám is sokat dolgozott, ezért 1 éves koromban bölcsődés lettem. Egy cseppnyi rossz érzés sincs bennem emiatt, nem vádolom anyukámat, hogy miért nem szoptatott, vagy miért adott bölcsődébe. Bár anyukám sokszor elmondta, hogy borzalmas érzés volt neki, amikor bugyira vetkőztetve adott át egy üveg ajtón keresztül a bölcsis néniknek. Anyukám pályakezdő orvos volt, apukám elfoglalt újágíró, a nagyszüleim meg még javában dolgoztak.
Anyaként viszont elhatároztam, hogy én biztosan szoptatni fogom a gyerekemet, és tuti nem adom bölcsödébe. És éjjel- nappal fejtem, szoptattam. A lakásunk valódi tejcsárdává változott. Anyatej figyelt a hűtőben, és a mélyhűtőben is. Olyan erősen ragaszkodtam a kislányomhoz, hogy 6 hétig ki sem mozdultam otthonról. Rajtam és velem aludt. Nem tudom, hogy kinek volt nagyobb a kötődés igénye nekem, vagy neki? Nekem ez így jó volt, és szerintem neki is. 2 éves múlt, amikor megszületett a kisfiam. Őt is nagyon szerettem, de korántsem csüngtem úgy rajta, mint a kislányomon. Igény szerint szoptattam ugyan, de már megnyugodtam, hogy én igenis tudok szoptatani, ezért már fejnem sem kellett. Bálint kifejezetten szeretett egyedül aludni, hiába invitáltam az ágyamba, csak izgett-mozgott, amikor viszont áttettem a saját ágyába azonnal elaludt. Ez egy kicsit rosszul esett ugyan, de elfogadtam. A 3. gyerekemet 38 évesen szültem. 4. gyereknek született a családunka. Fannika után, akit akkor még nem sokkal több, mint 1 éve neveltem. A vállalkozásom nem ment éppen fényesen, úgyhogy elég sokat kellett dolgoznom. Boriskával gyakorlatilag 1 hétig voltam otthon, azóta velem ” dolgozik” a Szülők Házában. Sokat van vele az apukája is, és sok időt tölt a nagyszüleinél is, én is igyekszem persze tartalmas időket eltölteni vele. Aki ismeri Boriskát tudja, hogy nála kiegyensúlyozottabb kisgyereket nehezen lehetne találni, na jó, lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok (-:, de tényleg!
Igyekszem elég jó anya lenni. Szeretem mind a 4 gyerekemet. Biztos, hogy csinálhatnék jobban dolgokat, lehetnék türelmesebb, kevésbé ambíciózus a munkám terén. Lehetnék otthonülősebb. Nem tudok pl. kötni, nem stoppolok zoknit, nem varrom fel a nadrágokat. De nekik én “jutottam”. Azt szoktam mondani viccesen, hogy gondolok a kollégámra is…
Szívesen olvasnám a Ti történeteteket is, ha van kedvetek osszátok meg velem!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.